A Párizsi banyatankok

Az eső boltot irányzó sétám Párizsban talán a legvidámabb bevásárlásom volt az életemben. Valószínűleg jópáran furcsán is néztek rám, amiért végig vigyorogtam és néha még kuncogtam is, de hát ki ne tenné, ha banyatankok kész hadseregével kerül szembe? 

Nem tudom, hogy kinek a fejéből pattant ki ennek a kétkerekű csodának az ötlete, de biztosan jó barátságban volt a Fiat multipla és az ortopéd papucsok kitalálójával. Amikor az ember meglát egy banyatankot, több kérdés is megfordulhat a fejében - nekem viszont csak egyetlen kérdésem van: Miért? Annyi esztétikus, bővíthető hátizsák és bevásárlótáska létezik már, miért választana bárki is egy ilyen ronda valamit? Természetesen az időseknek meg tudok bocsájtani, néhányuk már nem biztos, hogy képes nehéz hátizsákokat, vagy szatyrokat cipelni. Az én meglátásomban a banyatank nekik lett kitalálva, kétségtelen, hogy nagy segítség nekik a megvásárolt termékeket ebben hazavinni, a buszra sem kell felvinniük egyedül, mert mindig akad egy udvarias fiatalember, aki fel és leszállni is segít nekik a nagy teherrel. Viszont a kérdés újra és újra felmerül bennem: miért választaná bárki is a banyatankot, akinek van más lehetősége?
Eszembe jutott anyukám mondása, miszerint "A hidegnek nincs szeme." Ezt mindig akkor mondta nekünk, amikor a legrondább, legcifrább anorákban vagy overállban akart minket szánkózni, vagy merészebb napjain iskolába küldeni és meg akart győzni minket, hogy a hideg ellen igenis védekezni kell bármi áron. Valami ilyesmi indoklást tudok elképzelni a banyatank használatára is. A funkcionalitás felülírja az esztétikát. 

Itt, Párizsban olyan gyereket is láttam, aki banyatank alakú iskolatáskát húzott maga után az iskolába. Angolul shopping trolley, franciául caddie a neve, ezt pedig csakis onnan tudom, hogy a közeli Lidlben még parkoló is van kialakítva neki. Igen. Banyatank parkoló. Az emberek bemennek a boltba, lerakják a parkolóban a caddiet, ami türelmesen várakozik, míg a tulajdonos bevásárol. Ez a parkoló közvetlenül az ajtó mellett volt kialakítva és nem egy, vagy kettő várt ott, hanem legalább 20-25. Nincs korhoz kötve a használata, sőt, még divatosnak is számít. Szembetalálkoztam egy velem egy korosztályba tartozó lánnyal (22 éves vagyok), aki egy csodaszép, halvány bézs szövetkabátot viselt egy nagyon kellemes, lila színű vastag sálat, maga mögött pedig a sáljával tökéletesen megegyező, lila színű caddiet húzott. Összeöltözött a banyatankjával. Azt hittem, elsírom magam. Láttam olyat is, hogy az úriember a biciklisávban gurult az elektromos rollerén, fél kezével pedig maga mögött vezette a banyatankját. Azóta is kísért a rémálmaimban az a zörgő kerekű szörnyűség. 

Sok dolog van, amivel nem tudok megbarátkozni Párizsban, ilyen például a metró, a turisták, az állandó szirénázás. De hogy én valaha is megbarátkozzak a banyatank látványával... Inkább szóljon folyamatos sziréna a fülemben a turistáktól tömött metrón, minthogy nekem valaha is meg kelljen érintenem egy ilyen szerkezetet.